Már rég tartott a buli, éjfél körül járt. Mindenki táncolt, ivott, vagy, esetességben összeesett a részegességtől. A hangszóróból üvöltött a rock, azt hiszem, valamelyik AC/DC szám ment.
Fények, zene, pia, meg minden, ami egy vad partiban lehet.
Éppen egy jó barátommal, Adammel beszélgettem, amikor felhozta Blake-et, a barátomat.
- Tényleg... megkeresem! Egy perc és jövök! - álltam fel, és fel-alá kezdtem el keresni.
Felrohantam az emeletre, és minden egyes szobába benyitottam.
Elérkezett az utolsó szoba, egy nagy rést nyitottam, és... majdnem elájultam a látványtól. A legjobb szó erre az, hogy sokkot kaptam.
Ella, a legjobb barátnőm, és... Blake... uram isten!
- Ti meg...?! - kaptam a számhoz a kezem, és legördült egy könnycsepp az arcomon.
- Nati... ez... semmi nem történt! Félreérted! Mi csak... - kontrázott Blake, felpattant az ágyból, és öltözni kezdett.
Ella viszont csak elégedetten mosolygott!
A fiú közeledett hozzám, de én hátráltam.
- Szopacs, Nati. Engem akar! - mondta a lány kárörvendően. Csalódtam! Aljas szuka!
- Nat... én... ezt nem önszántamból csináltam! - állt az igazság ellen Blake.
- Menjetek mindketten a jó büdös fenébe! - kiabáltam a könnyeimmel küszködve, és leszaladtam a lépcsőn.
Ki a házból, egyenesen a... nem tudom pontosan, hova. Mindenki kiabált utánam, de egyik fülön be, másikon ki.
Megcsalt!!! Három év után... csalódtam... Mindkettejükben...
Hirtelen, ahogy az úttesten futottam volna át, hangos dudaszót hallottam. Amint megfordultam, késő volt.
Fény kúszott a retinámba, aztán minden elsötétült.
Mi... mi történt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése